Lehet, hogy ez értelmetlen és zavaros lesz, mert ez egy komplett (de meg nem írt) történetem egy kiragadott jelenete. De azért remélem, hogy van, aki érti, hogy mit akarok mondani, és remélem, hogy van, akinek tetszik.
Nehéz döntés
A lány, aki a legjobb barátod – csak barátod, még ha ezt sokan nem is hiszik el – megbotlik, te pedig elkapod. A lány a karjaidban van, a szemébe nézel, arcotok alig pár centire egymástól. Ebben a helyzetben két lehetőséged van. Az egyik, amit az ösztöneid – vagyis lassan ráébredsz, hogy az érzéseid – súgnak. A másik, amit a józan ész diktál. Az első azt sugallja, dőlj előre és tedd meg, csókold meg őt! A második azt, hogy a lehető leghamarabb állítsd őt talpra és lépj hátrébb, hogy még véletlenül se adj okot hinni az elképzelésükben azoknak, akik nem hiszik el nektek, hogy csak barátok vagytok. Na! Előre vagy hátra? Előre? Hátra? Előre? Hátra? Miközben próbálsz dönteni, látod, hogy ő is pont ugyanabban a helyzetben van, mint te. Előre? Hátra? Egymást nézitek, várjátok, hogy a másik döntsön, és szép lassan elmúlik a pillanat. Már késő, már nem ti döntötök. Talpra állítod őt és mindketten hátrébb léptek. Tudod, hogy így helyes. Akik kételkedtek bennetek, azok sem kaptak támaszt elméleteiknek, akik hittek nektek, azok pedig ezt az egészet egy apró balesetnek fogták föl, ahol a lány megbotlik, a legjobb barátja pedig elkapja, mielőtt elesne. Te mégis csalódott vagy. Kihagytad a lehetőséget.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése